Vivi szüléstörténete 2021.04.06.

Vivi az AUM-ba járt hozzám Kismama jóga órára. Komplex szülésfelkészítőn is volt a párjával. Nagyon szorítottam neki, mert berendelték szülésindításra. Telefonon beszéltük át pár nappal előtte a szülésbeindító praktikákat. És sikerült is beindítani otthon a szülést, hipp-hipp hurrá!! :) Egy elég gyors, szinte háborítatlan szülést sikerült megélnie, csak a végén kis rásegítéssel, mindenképpen pozitívan. Gratulálok, Vivi, és sok boldogságot kívánok :) Íme Vivi beszámolója:
"Szia Évi!
Nagyon boldog vagyok. Ma fektettek volna be a kórházba indításra, éjjel a legény úgy gondolta, hogy jön magatól. Olyan büszke vagyok rá. Annyira ügyes. Éjfélkor elfolyt a magzatvizem, irány a kórház. Fel 2 körül 5 centire tág voltam. Majd már 7-8, de akkor lassultak a fájások, így oxitocinnal „fenyegettek“. Egyébként szerettem volna kádban vajúdni, de mire oda kerültem, egyszerűen nem éreztem úgy, hogy jól esne. A zene, amire nem gondoltam, hogy fontos, viszont nagyon kellett. Ne a csendben üljünk éjjel. Aztán Peti már nem tudta kapcsolgatni, mert nem engedtem el szegényt magam mellől, muszáj volt valamit szorítanom. Szegényt pisilni se engedtem 4-7 között. Úgyhogy Nolen snoop dogra született, azt hiszem. :) a 4 és 7 közötti időszak összefolyik. Borzasztó fájdalmaim voltak. A végén kaptam egy kis oxit, meg a doki nyomta a hasam, de én ezekért már nagyon hálás voltam, mert olyan szinten fáradt voltam már, hogy huuu. Csak arra a pillanatra vártam hogy megszülessen. De újra végigcsinálnam érte. Olyan kis ügyes volt, és a párom is. Tényleg, végig mellettem volt, fogta a kezem, dicsért. Néha poénkodott, de csak 2x küldtem el melegebbb éghajlatra. Kérdezte közben, hogy na akkor lesz-e második, mondtam, hogy igen. :) Reggel 7-re pedig megszületett Nolen, gátvédelemmel és számomra tökéletes szüléssel. A végét leszámítva, háborítatlan volt és borzasztóan fájdalmas.
És köszönöm a tanácsokat, szerintem rengeteget segítettek. De tényleg nagyon hálás vagyok, nagyon sokat köszönhetek neked.
Mondjuk biztos, ha tovább jártam volna jógára és meg tudatosabban készülök, akkor a kitolási szakaszban sem veszítettem volna el a fejemet. Addig tök jól ment a légzéstechnika is. Nekem az aranyfonalas vált be nagyon. Ahogy arra koncentráltam, teljesen jól tudtam irányítani a fájásokat.
De amikor jöttek a toló fájások, ott csak a zene segített valamit, illetve a párom keze. Kalapomat emelem azok előtt, akiknek ez sem fáj. Bár egyelőre nem tudom elképzelni, hogy ez hogyan lehetséges. :)
Vivi"



Kövess minket a Facebookon